Sátoraljaújhely 1

Satoraljaujhely_varoskep36.JPGSatoraljaujhely1.JPGSatoraljaujhely8.JPGSatoraljaujhely12.JPGSatoraljaujhely19.JPGSatoraljaujhefly19.JPGSatoraljaujhely24.JPGSatoraljaujhely27.JPGSatoraljaujhely31.JPGSatoraljaujhely34.JPGSatoraljaujhely37.JPGSatoraljaujhely55.JPGSatoraljaujhely60.JPGSatoraljaujhely66.JPGSatoraljaujhely67.JPGSatoraljaujhely85.JPGSatoraljaujhely_varoshaza76.JPGSatoraljaujhely86.JPG

Sátoraljaújhely 1 adatai:

Típus: Panzió,

Cím: 3980 Sátoraljaújhely Példa utca 20

Telefon: 70/317-7026

E-mail: orszagkviz@gmail.com

Épületek száma: 1

Nyitvatartás: egész évben

Tájékoztató ár: 5000 Ft

Megközelíthetőség:
4/5 Főút, a vasút Szerencstől inkább csak tűrhető.

Leírás:
Nem egy ’’gőzpöfögészeti tovalöködönc” lökdöste el a vonatot Sátoraljaújhelyre, ahol meg engem lökdöstek volna le, ha nem szállok le magam róla. A megszokott öreg villanymozdony húzta szerelvény pontosan érkezett a végállomásra. Trianon tehet róla, hogy a Zemplén legnagyobb településéről észak felé nem robog tovább a vasparipa. A kisváros városközpontjában emléktábla tájékoztat róla, hogy itt készült az első aszúbor. Nem is olyan meglepő tehát, hogy az állomás környékének legnagyobb épülete az elhagyott Bortemplom. Az épület terméskő burkolattal díszített falú pinceszinten áll, négy fiatornyos tornyának csúcsa jócskán a környező épületek fölé magasodik. Mikor ezt írom 2020 van, és nincs a tulajdonomban autó, ahogy 2019-ben sem volt, mikor itt jártam. De a turisták nagy része a 21. században már autóval jön a városba. És biztos, hogy a közeli településen élők is vagy mert nincs más, vagy mert többnyire praktikusabb, mint a városszélen megálló vonat, inkább az autóbuszt használják a mindennapokban. Előbbieknek is köze lehet hozzá, hogy a több mint százéves Bortemplom falai között 2019-ben a nemes hegyaljai nedű hívei helyett, legfeljebb a rokonlátogatásra érkező egerek vendégeskedhetnek. A szebb napokat látott épület homlokzatát faltükrökbe festve Hegyalja városainak címerei díszítik. Fölöttük bedeszkázott ablakok. Pont Sátoraljaújhely címere fölött ásít az üres ablak, eltűnt belőle a falemez. Fasorokkal szegélyezett szép út visz a városközpont felé. Téglakerítés mögött, szépen gondozott parkban áll az egykori dohánygyár épülete, amely nagy részen téglaborítású, akárcsak mellette a romantikus vártoronyra emlékeztető víztorony. Szerencsére ezek az épületek jó állapotban vannak. Itt már egyre nő a gépkocsiforgalom, rögtön van is egy nagyáruház, ahogy annak lennie kell rendesen. Bevásároltam és folytattam a sétát a városközpont felé. Nemsokára megpillanthatom a Bortemplom után a második nagy elhagyottnak tűnő épületet. A volt pénzügyi palota később oktatási intézmény lett, aztán most úgy tűnik, az is csak volt. Persze nyári szünet idején ez sem biztos, de az ablakokban egy függöny sem látszik, az épület utcai homlokzatának tetején látható Honfoglaló magyarok című látványos szobor talapzatánál pedig kihajtott a gaz. Az 1928-ban készült szobor alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond. Egyszerű kis kirándulógépem van, jól jön ilyenkor, hogy tizenötszörös optikai zoomot tud. Ennél sokkal többre ritkán van nagy szükség, és a nagyobb speciális tudás a mindennapos használatban sok hátránnyal is jár: sokkal nagyobb térfogat és súly, többszörös ár és az átlagos témáknál sokszor lehet rosszabb a képminőség is. A városközpont körülbelül fél óra kényelmes sétára van a vasútállomástól. Leginkább a Kossuth Lajos tér és közvetlen környezete a település központja. A tér nagyobbrészt sétáló övezet, legnagyobb épületei a barokk stílusú városháza és a szintén a 18. században épült katolikus templom. A tér többi épülete főleg a 19. század közepén, koraeklektikus stílusban épült egyemeletes ház. Általában jó vagy legalább átlagos állapotban vannak. Ahol a közút véget ér és elkezdődik a sétálóövezet, ovális medencéjű szökőkút vízpárája hűsíti a nyári levegőt. A vízmedence partját ellepte a mutatós térkő, aztán padok és végre zöldfelület következik. Néhány méterre és pár méterrel lejjebb a templom hátsó falától érdekes szobor áll, a talapzatán olvasható felirat szerint 1948-ban állították. A sassal viaskodó ifjú, avagy Partizánemlékmű című alkotás Kerényi Jenő műve. A benyomásom a bronzszoborról egy szóba öntve: robusztus. A templom mellett az árnyékban egy sokkal régebben, kőből készült szobor áll magas talapzaton. A tűzoltók védőszentje, Szent Flórián dézsájából vizet önt a lábai mellett kőlángokkal ábrázolt makett méretű házakra. A templom torony felőli homlokzatát szépen kiemeli egy odavezető széles lépcsősor, és nem meglepő módon, kicsit arrébb megpillantható a téren egy Kossuth-szobor is. Pont száz évvel később állították fel Kazinczy Ferenc szobrát, mely mintha csak az író egykori munkahelyére, a mai városházára tartana. Az irodalmár vezette nyelvújító mozgalomnak köszönhető az olyan vicces, az írás elején már említett próbálkozás, mint a ’’gőzpöfögészeti tovalöködönc”, vagy egy másik jól ismertként, a ’’nyaktekerészeti mellfekvenc”. Ezek a vicces képződmények könnyen megmaradnak, közben nem tudjuk vagy könnyen feledjük, hogy a sikeresebb, napi használatban lévő több ezer nyelvújítás korabeli szó nélkül aligha tudnánk jól kifejezni magunkat. Jó volt megpihenni a városháza előtti árnyékos padon. A szép épület előtti hangulatos helyet hátrahagyva indultam megkeresni a Pálos-piarista templom és kolostor épületegyüttesét.